Megjelent egy hiánypótló könyv, amely megvilágítja a keresztények számára a humanizmus lényegét. Ahogyan Luther kiszögezte tételeit, úgy fejti ki Ignace a gondolatait korunk uralkodó ideológiájáról. Ez a könyv kihagyhatatlan!
Nyugati társadalmunk jelentős mértékben elvilágiasodott a felvilágosodás és a francia forradalom óta: lelökték a trónról a kereszténységet, mint az élet uralkodó megközelítési módját. De mi vette át a helyét? A humanizmus az embert ültette erre a trónra, aki most önállóan határozza meg az értékeket és a normákat, a célt és az élet értelmét. Ez az ateista humanizmus viszont tényleg átfogó alternatívája a keresztény vallásnak? Valóban olyan észszerű, kritikai és tudományos, amilyennek vallja magát? A tudomány természetesen csodálatos dolog az anyagi életkörülmények javítása szempontjából, de vajon meghatározhat erkölcsi értékeket is, eldöntheti, hogy mi ad értelmet az életnek, és megmondhatja, hogyan juthatunk el a boldogságig? Ki lehet egyszerűen vágni Istent az 1500 éves európai civilizációból, mintha utána a maradék változatlan maradna? Továbbá Erasmus, a humanisták fejedelme Isten nélküli társadalmat álmodott meg?
A humanizmus úgy indult, mint egy (keresztény!) igény az „emberségesebb” világra, de olyan kiforrott ideológia vált belőle, amelynek lehet nagyon vallásellenes, harcias és intoleráns arculata is. Azt hirdeti, hogy hisz az emberben, de nagyon homályos marad ennek a jelentése. Hagyhatjuk, hogy minden ember maga határozza meg a saját értékrendjét és szabályait anélkül, hogy a társadalom szétesne az erkölcsi anarchiában? Miért látunk akkor ilyen szellemi vérszegénységet és nihilizmust poszt-keresztény civilizációnkban? Az ember valóban értékesebb lesz, miután Istent eltávolítják, vagy ezzel kihúzzák az alapot az ember méltósága alól? És valóban Isten minden háború és vérontás oka, vagy csupán az ember (aki Istent a saját céljaira használja)? Veszélyesen naiv az az elképzelés, hogy a szigorúan világi társadalom a béke garanciája: nem csúszhat félre egy 100%-ig ember alkotta társadalom is úgy, hogy a végén már rémálommá válik?
Ez a könyv egyáltalán nem akar embereket támadni, inkább kritikai módon akarja értékelni a humanizmus elveit és feltevéseit abban a reményben, hogy elindít egy tabuk nélküli vitát a tartalmi lényegről.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.