A zsiráf – mivel a szárazföldi emlősök közül neki van a legnagyobb szíve – az erőszakmentes kommunikáció szimbóluma. A sakál pedig a hagyományos (erőszakos) kommunikációé. A sakálnyelv valamelyik dialektusát valamennyien perfektül beszéljük. De nagyon fontos tudni, hogy a sakálnak is van szíve. Csak ő a szükségleteit tragikus módon fejezi ki. Azzal, amit mond, éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne. Olyan nyelvet használ, amely akadályozza, hogy megkapja, amire szüksége van. Ebbe a csapdába ráadásul rendszeresen belesétál.
Az erőszakmentes kommunikációt tanulva a zsiráfnyelvet sajátítjuk el, de nagyon fontos, hogy kellő figyelmet szenteljünk sakálönmagunknak is. A bennünk lakó sakál kendőzetlen reflexióival nagy segítségünkre van abban, hogy rálássunk érzelmeinkre, és ne hazudjunk önmagunknak.
A kötetet különösen értékessé teszi személyes hangvétele és az, hogy megmutatja, miért volna fontos a keresztények körében is otthonossá tenni az erőszakmentes kommunikációt.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.