Matta el Meszkin atya célja megrajzolni „az imádságos élet egész útját” (10.o.). Könyve első részét annak a kérdésnek szenteli, hogy mi is történik tulajdonképpen az imában. Az ima lényegi középpontjaként az Isten jelenlétének bizonyossággal történő felfogását jelöli meg (13.o.). Ezzel összefüggésben tárgyalja az ima döntő fontosságát, szükségességét és hatékonyságát, melynek kapcsán hangsúlyozza az ima átalakító erejét. Részletesen bemutatja az imádság fokozatainak tapasztalati-kegyelmi útját, melynek íve a szóbeli imától, a szentírási elmélkedésen keresztül a tiszta szemlélődésig vezet. Ehhez kapcsolja az eksztázis, az istenlátás és az Istennel való egyesülés misztikus tapasztalatáról szóló megfontolásait. Az ima természetéről szóló első rész középponti gondolata, hogy az ima révén valósul meg kitüntetett módon az emberi létezés teljes értelme, a teljes átalakulás egészen az Istennel való egyesülésig, az átistenülésig (theószisz). Könyve második részében Matta atya azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az imádkozó embernek mit kell tennie ahhoz, hogy megszülethessék benne Isten jelenlétének bizonyossággal történő észlelése. Sok-sok lelki és egészen gyakorlati tanáccsal látja el az olvasót arra vonatkozóan, hogy a hazug és beteg én uralmától (155.o.) hogyan, milyen konkrét aszketikus eszközök és főleg milyen lelkület kialakításával tud megszabadulni. A szív megtisztításának, az igaz bűnbánatnak, az állhatatos hitnek, az akarat Isten akaratához igazításának, a gondolatok és képzelet átvizsgálásának, a bőjt szerepének és a belső csend elérésének a kérdéskörét fejti ki a saját és az Atyák tapasztalatai felhasználásával. A szüntelen ima gyakorlásáról és a könnyek adományáról szóló fejezetekben hasznos történeti áttekintést és tisztázó értelmező szempontokat is nyújt az olvasónak e két témáról. Majd kötete harmadik részében az ima akadályait veszi számba, melyek az imaéletben még kezdők vagy éppen már haladók esetében jelentkeznek. Nagy lelki bölcsességgel, a finom megkülönböztetés gyakorlásával és bátorító figyelemmel ad eligazítást az imádkozónak, aki a lelki szárazság vagy a lelki lanyhaság állapotába kerül, illetve imaéletében célt tévesztett vagy motivációt vesztett. Végül, könyve legvégén Matta atya az ima gyümölcseinek az átéléséről ad számot, a szellemi-lelki érzékek megújulásától a Szentlélek különböző ajándékainak a megtapasztalásáig. Az olvasó úgy teheti le kezéből a kopt szerzetes könyvét, hogy erős vágy ébredt a szívében személyes imaéletének megújítására, az ima személyes élete súlypontjába helyezésére. S ismét kezébe fogja venni ezt az írást, hogy imaéletének egy-egy új, talán nehezebb időszakában tanácsért forduljon benne Matta atyához vagy az Atyákhoz. S harmadszor, negyedszer, sokadszor talán azért fogja újra és újra kezébe venni ezt a könyvet, hogy most már az Atyák mondásaival is imádkozzék. De azért biztosan, hogy a szerző útmutatásait követve a Szentírás szavaival jobban megtanuljon imádkozni, Isten jelenlétére figyelni, jelenlenni a Jelenlévő számára. Ahogy Matta atya írja könyve epilógusának címében: „Az ima bejárat az Atyához”. Köszönjük, hogy könyvével segít kinyitni ezt a bejáratot, s belépni rajta Istenhez.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.