Robert Sarah bíboros a keresztény lelki élet alapjait és kibontakozásának útját mutatja be könyvében. Kiindulópontja, hogy a hit nem csupán az egyes tanítások elfogadását jelenti, hanem egész életünket átalakító kapcsolatot Istennel. A hét szentség rendjét követve feltárja, miként vezet Krisztus az üdvösség felé. Külön fejezetekben foglalkozik az imádsággal, a liturgiával, az aszkézissel és a megtéréssel. Rámutat, hogy a keresztség nem lezárt esemény, hanem az Istennel való élet kezdete. A bíboros elengedhetetlennek tartja a lelki fejlődéshez a csendet, az önfegyelmet és Isten akaratának keresését. A Szentírásra, az Egyház tanítására és a lelki élet mestereinek hagyományára támaszkodva gyakorlati útmutatást ad a hit mindennapi megéléséhez, s egyúttal korunk vallási és erkölcsi válságaira válaszul az isteni rend elsőbbségének helyreállítására hív. Hangsúlyozza, hogy az Úrral való találkozás nem a világtól való elfordulást, hanem a Krisztusról való tanúságtételt szolgálja. Könyve azoknak szól, akik szeretnék elmélyíteni imaéletüket, megújítani hitüket, és a keresztény életet annak minden követelményével együtt megélni.
„Amikor Isten – könyörületességéből indíttatva – kiragadta népét a szolgaság és a nyomorúság igájából, és kivezette őket Egyiptom földjéről, nem azért tette, hogy kényelmes és gondtalan életet biztosítson számukra, hanem a pusztába vezette őket, hogy megtapasztalják a szegénységet, az önmegtagadást, a lemondást, a magányt, a csöndet, a küzdelmet önmagukkal és a sátánnal szemben, aki e világ és a pénz rabszolgáivá tesz bennünket. Épp a szegénységben, az önmegtagadásban és a csöndben tanulunk meg Istenre figyelni, és fedezzük fel, hogy szükségünk van rá. A puszta azáltal, hogy elmélyíti az üresség érzését, a szomjúságot és a csöndet, felkészít minket arra, hogy Istenre és az ő törvényeire figyeljünk. A puszta tehát különleges hely: távol a kommunikációs és információs eszközök szédítő kábulatától, ahol mély, titokzatos találkozás élhető át Istennel – egy olyan találkozás, amely átformálja és mintegy átlényegíti az embert. Szeretném, ha ezt az utat közösen, a Szentírással a kezünkben tennénk meg, könyörögve az Úrhoz, hogy adjon nekünk hallgató szívet, amely képes megkülönböztetni a jót a rossztól; világosítson meg és vezessen bennünket a hit világosságával.”
Robert Sarah bíboros
Értékelések
Még nincsenek értékelések.