Kamaszkatasztrófa – Valaczka András

Túlélési ötletek posztmodern szülőknek

Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Mindenkinek, akinek kamasz gyereke van. Vagy kamasz gyereke lesz. És persze annak is, akinek kamasz gyereke volt. Hátha szeretné legalább utólag megérteni, hogy hogyan is volt ez az egész. Hogy mitől volt olyan katasztrofális az egész. Vagy mitől volt olyan izgalmas. Olyan emlékezetes. Olyan… különleges.

Mert a kamaszkor egyszerre katasztrofális és izgalmas, kétségbeejtő és különleges. Talán a legfurább életszakasz az összes közül: groteszk, abszurd, nevetséges, s közben megható, katartikus és felemelő. A gyerekünk második születése. Az igazi személyiségének a megszületése.

Ott áll előttünk egy nap ez a valaki, aki állítólag a gyerekünk. Tegnap legalábbis még az volt. Ott áll előttünk tüskésen, rosszkedvűen és persze elégedetlenül ez a félig még gyerek, félig már felnőtt valaki. Láthatjuk, hogy tegnapról mára szuverén lett, ivarérett lett, látjuk, hogy döntéseket hoz. De látjuk azt is, hogy milyen kelekótya, hogy milyen bizonytalan, hogy teljességgel beszámíthatatlan. S mi ott állunk mellette tehetetlenül és zavartan, hogy hát akkor menjünk-e vagy maradjunk. Lelépnünk még nem lehet, éjjel-nappal mellette állni már nem tudunk. A felelősség még rajtunk, de a döntések már nála. Azt se tudjuk, hol jár, mit csinál, miközben az egész élete most dől el, éppen ezekben az években.