A csillagokat éjjel látod – Bruno Ferrero

„A városszéli kertes ház kapuján kifüggesztett kartonlap hirdette: Fajtiszta kiskutyák eladók.
Egy kisfiú becsengetett és így szólt a kaput nyitó házigazdához:
– Van ezer forintom és egy kis apróm. Megnézhetném a kiskutyákat?

A férfi füttyentett, és a „Lady” feliratot viselő házikóból elővágtatott egy gyönyörű kutya, nyomában öt helyes kis kölyökkel. Az egyik egy kicsit húzta a lábát.

– Mi baja van? – kérdezte rámutatva a kisfiú.
– Az állatorvos szerint rosszul fejlődött az egyik lába. Valószínűleg mindig sántítani fog.
– Ha nem bánja, én őt szeretném megvenni – mondta a kisfiú.
A kutya gazdája neki akarta ajándékozni, de a fiú tiltakozott:
– Ő is ugyanannyit ér, mint a többi. Minden héten elhozom majd a pénzt, amíg ki nem fizetem a teljes árat.
– De miért akarsz egy beteg kutyát? Nem tud majd szaladgálni veled és a hegyekben utánad menni.
A fiú lehajolt, és felhajtotta a nadrágja szárát és megmutatta a lábát. Torz csontjait fémpántok tartották. Aztán azt mondta:
– Én sem tudok jól futni. A kiskutyának olyan gazdára lesz szüksége, aki megérti őt.”