13. Kézfogás – Megújulás – Gyökössy Endre

Olykor majd szétfeszít, hogy szeress, szerethess valakit, csak nem mered, mert annyiszor visszaéltek vele,kicsúfoltak, kihasználtak, mert visszautasítottak, s te kimondtad: Nem érdemes!
Nem cáfollak meg: lehet, hogy nem érdemes, vagy csak nagyon ritkán… érdemes.
Nos, azért a nagyon ritka lehetőségért kérlek, kezdjük el Vele – mégis, és újra!
Hogy miért?
Mert Jézus kéri! Halála előtt fél órával is ezt kérte.
S hogy egy-egy ritka MÉGIS-pillanatban embernek érezhessük magunkat.
Azért, mert csak annyit élünk, amennyit szeretünk. A többi valami más. Tulajdonképpen nem is tudom, micsoda.
Mert csak annyi jut át belőlünk a halál szűrőjén örök életre, amennyi bennünk a szeretet.