Örülj velem! – Mácz István

A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd… Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni, hogy emberi legyen élete. A boldogságot keresem én is, mint Te. Nem találom én sem, amint Te sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok tudós, sem bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom. Itt. Most. Hívlak örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a mindennapi öröm. Örülni hívlak. Nem lehet, hogy ne jöjj! Élni csak örömben érdemes, és csak örömben szeretheted az életet.